Közvetlen értékesítés az egri borászatokban

Györe Dániel

Kulcsszavak: bor, borászat, közvetlen értékesítés, kiskereskedelem

A tanulmány a magyar szőlő-bor ágazatban vizsgálja a közvetlen értékesítés elterjedtségét, valamint a borászok erre való hajlandóságát. A kérdőíves vizsgálat 2010-ben az Egri borvidéken zajlott, melynek eredményei azt mutatták, hogy jelentős eltérés figyelhető meg az egyes borászatok között abban, hogy milyen mértékben és milyen hatékonyan alkalmazzák a közvetlen értékesítés különböző formáit.1
A borok közvetlen értékesítésének legfontosabb eredménye az, hogy megszűnik a termelő feldolgozóval, illetve kiskereskedelemmel szemben fennálló kiszolgáltatottsága. A fogyasztónak közvetlenül értékesített borok nyereségesebbek, mint a közvetítőkön keresztül történő értékesítésnél. A vásárlókkal, borfogyasztókkal közvetlen kapcsolattal növelhető az értékesítés, valamint hasznos tanácsok forrása lehet (pl. címke kialakítása). Emellett a borász önmaga felel az értékesítésért, a fogyasztókkal való jó kapcsolatért, így az értékesítés átláthatóbbá, kezelhetőbbé válik.
A közvetlen értékesítés energiát és időt követel a borásztól, amit sok esetben csak alkalmazottak felvételével tud megoldani. Ez több kiadást, s nagyobb szervezettséget igényel. Emellett a közvetlen értékesítéssel az infrastruktúrát is bővíteni szükséges, ami további költségekkel jár, amit növel a különböző törvényi előírásoknak (pl. higiéniai előírásoknak) való megfelelés kényszere.
A közvetlen értékesítéssel foglalkozó borászok számára számos fejlesztési lehetőség nyílik. Jelenleg a borászok nem, vagy csak korlátozottan használják ki az internetben rejlő lehetőségeket a borászat reklámozása, az online értékesítés vonatkozásában. A fogyasztókkal való folyamatos kapcsolat kialakításával lehetőség nyílik a fogyasztóbarát fejlesztések kialakítására (pl. csavarzár bevezetése). Fontos szerepe lehetne a borászok összefogásának, egy közös, valóban működő érdekvédelmi szervezet kialakításának is, amely elősegíthetné az egri borok marketingjét, együttes megjelenését.
A borászatok számára fenyegetést jelentenek az egyre magasabb inputköltségek, amit a fogyasztói árakban csak részben tudnak érvényesíteni. Bizalmatlanság tapasztalható a termelői együttműködéssel és a szakmai szervezetekkel szemben, ami hosszú távon előnytelen. Hiányzik a csődbe ment Egervin, a biztos felvásárlói háttér. Bizonytalanságot jelent az is, hogy több idős borásznak nincsen kinek átadnia a „stafétát”.

Teljes cikk