A magyar agrárgazdaság versenyesélyei és stratégiai dilemmái

Udovecz Gábor – Popp József – Potori Norbert

Kulcsszavak: versenyképesség, termékpályák, jövőkép, stratégia

Szerzői kollektívánk az AKI 2007/7. számú tanulmányában (Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezőgazdaság) megállapította, hogy a magyar agrárgazdaság viszonylag nagy kilengésekkel ugyan, de kényszerpályán sodródik, és kibocsátásának volumenét 2013-ig csak 6%-kal képes növelni, azt is torz szerkezetben. A behatárolt mozgástérben a mezőgazdaságból származó jövedelmek reálértéke – szintén túlzott ágazati aránytalanságokkal – legfeljebb a 2006. évi szinten marad. Rámutattunk azonban arra is, hogy ez a kedvezőtlen prognózis nem fátum, még módosítható, hiszen adottságaink alapján kínálkozik egy dinamikusabb fejlődési pálya is, amelyen a termelés volumene mintegy 25%-kal, a vállalkozói jövedelmek reálértéke pedig akár 50%-kal bővülhet.
Egy évvel később az agrárszereplők (értelmiség, gazdálkodók, feldolgozók) úgy vélik – de a statisztikai adatok is azt tükrözik –, hogy a magyar agrárgazdaság továbbra is strukturális feszültségekkel terhes, gyenge versenyképességgel jellemezhető pályán vergődik. Természeti és humán erőforrásaink kihasználtsága elmarad a lehetségestől. Bizonyosra vehető, hogy a nemzetközi (és főleg az európai) versenyben a spontán folyamatok, a beavatkozásoktól torzított piacok önszabályozó mechanizmusai nem hozzák meg a számunkra elfogadható eredményeket. Az élelmezés-, energia- és környezet-biztonság hármas prioritása által meghatározott erőtérben új, tudatos és harmonizált alkalmazkodási stratégia szükséges! Az alkalmazkodási „parancs”, az intellektuális kihívás nem pusztán agrárérdek, nem pusztán agrárfeladat! Versenyképes mezőgazdaság ma már nem képzelhető el versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és versenyképes intézményrendszer nélkül.

Teljes cikk