Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság összefüggései

Popp József – Potori Norbert

Kulcsszavak: élelmiszerárak, fogyasztási struktúra, bioüzemanyag-gyártás, GM növények, agrárpolitika

A 2006/2007. gazdasági évtől a legtöbb mezőgazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. A FAO élelmiszerár-indexe 2006 januárja és 2008 januárja között több mint 60 százalékkal emelkedett. Árkilengések persze korábban is előfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényező együttesen idézte elő. Ezek felsorolásánál első helyen említhető a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása: a Föld élelmiszermérlege évtizedek óta nem mutatott ilyen szűkös tartalékokat. Ehhez egyértelműen hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. Ugyanakkor a média hajlamos az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonítani.
Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezőket három csoportba soroltuk:
1.A mezőgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természetű tényezők.
2.Makrogazdasági környezetre ható tényezők (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kőolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.).
3.Agrár- és kereskedelempolitikai tényezők (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.).
A vizsgált tényezők egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezető agrártermelő és -exportőr országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezők sokéves időszakon átívelő strukturális változásokat idéznek elő. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások „kellemetlen mellékhatásai” csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a biotechnológia alkalmazása.
Az Európai Unióban nem engedélyezett GMO-k véletlenszerű előfordulására zérus tolerancia vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek forgalmazását bármely harmadik országban már engedélyezték. Az EU engedélyezési gyakorlata lényegesen eltér a harmadik országokétól – különösen az eljárás időhossza tekintetében. Míg a Közösségben a procedúra gyakran három évig is elhúzódik, addig pl. az USA mindössze 15 hónap alatt zöld lámpát ad egy-egy új GM vonal köztermesztési bevezetésének. Az engedélyezés harmonizációjának hiánya oda vezetett, hogy míg egy-egy GM termény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ számos országában engedélyezett, az Európai Unióban tilos. A nem engedélyezett GM terményekkel szembeni zérus-tolerancia komolyan hat a jelenben és a jövőben is az EU szójabab, a kukorica, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára. Ugyanis a Közösség évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, azok túlnyomó része Dél- és Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportőr országok már számottevő arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot, repcét és kukoricát.
A jövőben számos új GM növény piaci bevezetése várható. A mezőgazdasági termelés továbbra is a jelenleg hasznosított földterületeken összpontosul, ahol a termelékenység növelése az elsődleges cél. Ez elkerülhetetlenül előtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függőségét a mezőgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetőséggel áll szemben: vagy elfogadja az élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékből) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett.
Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban. A megfelelő prioritási sorrend felállítása vita tárgya a tagországokban, mert ennek végeredménye dönti el a jelenlegi agrártámogatási rendszer további reformjait. Ez azért is fontos, mert a földhasználatért folyó verseny tovább éleződik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termőföldet. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság prioritási sorrendje komoly mértékben befolyásolja a Közös Agrárpolitika (KAP) pénzügyi keretének meghatározását a 2013-2020 közötti időszakra.

Teljes cikk