A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései

Popp József

Kulcsszavak: bioüzemanyag, közlekedés, környezetvédelem, energiaellátás, élelmiszer-termelés

A dráguló olajár „felszínre hozta” a fosszilis energiahordozók környezetbarát energiahordozókkal való kiváltásának problémáját. Az olajkészletek korlátozottsága mellett a bizonytalan kitermelés és a folyamatosan növekvő árak a bioüzemanyagok felé irányítják a politikai döntéshozók és a befektetők figyelmét. Az olajimportőr országoknak a bioüzemanyag-gyártás nyersanyagainak hazai termelése lehetővé teszi importköltségeik visszafogását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, valamint a mezőgazdasági termelők jövedelem-színvonalának javítását. A bioüzemanyagok elterjedése ugyanakkor enyhíti a kapacitása határán dolgozó olajfinomító ipar üzemanyag-ellátási terheit is, ami jelentős mértékben hozzájárul(t) az üzemanyagárak emelkedéséhez.
Ma támogatás nélkül a bioüzemanyag-gyártás azonban csak technológiai innováció hatására válhat gazdaságilag versenyképessé a fosszilis tüzelőanyagok mellett. Így az olajfüggőség helyett, illetve mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggőséget idézhet elő a bioüzemanyag-előállítás ésszerűtlen növelése. Annak ellenére, hogy számos érv hangzik el a környezetvédelemben és a biztonságosabb energiaellátásban betöltött szerepéről, egyre világosabban látható az agrárpolitika szerepe. Ugyanis a takarmánytermelés már az utóbbi évtizedben sem tartott lépést a népesség növekedésével, ezért már középtávon is alternatív fehérjetakarmány és/vagy a DDGS, napraforgó és repcedara felhasználásának maximalizálása szükséges. A második generációs, cellulózalapú technológia elterjedésével a bioüzemanyag-gyártás földrajzi kiterjesztése és a mezőgazdaság jövedelmezőségének javulása várható az érintett régiókban.
A bioüzemanyagok felhasználásával megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségéről szóló tanulmányok pozitív hatásról számolnak be. Ugyanez vonatkozik az energiamérlegre is. A termelési költségek kalkulációja azt mutatja, hogy a bioüzemanyag használata egyelőre nem tudja megfékezni a nyersolajárak növekedését, ugyanis sokkal inkább a nyersolaj kiegészítéséről, mintsem kiváltásáról van szó. A két legnagyobb globális bioüzemanyag-piac ma az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások célpontja pedig Brazília és Európa. Az EU olajimport-függősége aggodalomra ad okot, ráadásul a közlekedési ágazatra jut az olajfelhasználás 70%-a. Ugyanakkor az EU agrárpolitikája nem tartalmaz világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2020-ra tagállami szinten legalább 10%-ra kell növelni a fosszilis üzemanyagok biokomponens-tartalmát. A 10%-os részarány teljesítéséhez az évi belső gabona-felhasználás 19%-a és a repcetermelés teljes mennyisége szükséges. A fosszilis üzemanyagok kiváltása a mai gabonatermelés legalább kétszeresét és a jelenlegi repce- és napraforgó-termelés 25-szörösét igényelné.
Magyarország más uniós tagállamhoz hasonlóan előírja, hogy a nemzeti piacon forgalmazott üzemanyagok bizonyos százalékának bioüzemanyagnak kell lennie, egyébként magasabb jövedéki adó terheli az üzemanyagot. A 2020. évi 10%-os kötelező felhasználáshoz 110-120 ezer hektár kukoricaterület, valamint 300-350 ezer hektár repce- és napraforgó-terület szükséges. Nagyobb volumenű bioüzemanyag-gyártás esetén az üzemek nyersanyagellátásának biztosítása kiemelt prioritás lesz. Ez felveti a kérdést, hogy a feldolgozók honnan és milyen áron szerzik be a gyártáshoz szükséges alapanyagot?

Teljes cikk