A vidékfejlesztés új kutatási programja

Borsos János – Nábrádi András

A Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karának szellemi arcéle eleve regionális beállítottságú, nemcsak földrajzi elhelyezkedése miatt, hanem alapítása szerint is célzottan Kelet-Magyarország térségének központi tudományos műhelye, Kárpát-medencei vonzáskörzetével együtt ilyen módon integrátora kell legyen annak a progressziónak, amit egyszerűen vidékfejlesztési diszciplínának nevezünk. Az eddigi gazdasági vonulatok szerint a vidéknek definiált itteni térségek egyik sajnálatos közös vonása az egyre táguló társadalmi különbségekben jelenik meg, alapprobléma a gazdagság és szegénység közötti szakadék mélyülése. Ez az állapot ellenkezik az emberi toleranciával, s gátja minden életminőséget javító, jóléti társadalmi törekvésnek. A régió vidékfejlesztésének, mint alapkérdését ragadja meg az új kutatási program: a társadalmi aszimmetriákat, ezek feltárását és kezelését közgazdasági és más kapcsolódó eszközökkel, ami a viták után címadó gondolata is lehet a programnak.

A kistérségi mélységű feltárásokra épülnek azok a társadalmi-gazdasági modellek, amelyek hidat képeznek és átjárhatóvá teszik az elméleti ismeretanyag és a gyakorlati megvalósítás mechanizmusát. Az elhangzott előadás, s most ez a cikk vitára kívánja bocsátani a kutatási program hipotézisét, szerkezeti felépítését és a működtetés mikéntjét, azzal a céllal, hogy a programban folyó alkalmazott kutatások kiállják a gyakorlat próbáját, s tudományos értékét a megismételhetőségen lehessen lemérni. Továbblépésre a regionalitás ne jelentsen korlátot, módszerében hasonló térségekben is alkalmazható legyen.

A program gyakorlati céljai:
- a családi munkajövedelmek esélyeinek javítása,
- a művelődés,
- a testi és lelki egészségfenntartás és állapotjavítás,
- az önfejlődés feltételeinek megteremtése,
- progresszió a települések gazdasági és szellemi fejlesztésében („misszió elv”),
- a lakosság megtartásának stabilizálása,
- a „vonzerő” megjelenítése,
- tőkebefogadás és működtetés feltételeinek megteremtése.

Mindezek verbális megjelenésével gyakran, míg ezek tudományos kivitele­zésé­vel, gyakorlati megvalósításával nemigen találkozunk, amit egyfajta értelmiségi adósságnak is tekinthetünk.

A program szerkezetét illetően szükségesnek látszik alprogram és témabontásban gondolkodni, egyes részterületek összefüggő kimunkálása, valamint egyes témák mélységi kibontása miatt, ugyanakkor működtetni kell egy kutatási programszervező rendszert a szintézisek előállítása érdekében, amiből következhetnek a gyakorlati ajánlások, általánosítások a régiót meghaladó kiterjesztésben.

Bemutatásra került: Agrárgazdaság, Vidékfejlesztés, Agrárinformatika Konferencián AVA2 Debrecen, 2005. 04. 07-08.

Teljes cikk