Kína agrárgazdaságának néhány jellemzője

Tömpe Ferenc

Kulcsszavak: piacgazdasági átalakulás, agrárgazdaság, agrárpolitika, agrárreform, WTO követelmények

Kína a mezőgazdaság átalakítása terén is elindult azon az úton, amely a WTO csatlakozás után megkövetelt piacgazdasági környezet kialakítását célozza. A korábbi központi vezérlésű gazdaságirányítás mind a belföldi, mind a külföldi kapcsolatokban lényegesen megváltozott. A vámok nagysága folyamatosan és lényegesen lecsökkent, sok törvényt és szabályt fokozatosan megváltoztattak, elmozdulás következett be a beruházások prioritásainak meghatározásában és a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiában is. A lehetőségek közül a legkézenfekvőbb és a legfontosabb a hatékonyság-növelő beruházások támogatásának növelése, amit a WTO nem korlátoz, továbbá az agrárgazdasági kutatások kiadásainak növelése, a vidéki infrastruktúra javítása (főként az utaké), egy országos méretű információs hálózat létrehozása és működtetése. Ezen túlmenően Kínának meg kell valósítania mind a rá vonatkozó kereskedelmi korlátozások, mind az állat- és növény-egészségügyi előírások betartását. Kína alapvető érdeke az is, hogy előmozdítsa bizonyos speciális helyzetben levő területek fejlődését. Így például azokét, amelyeknél Kína komparatív előnnyel rendelkezik (kertészeti termékek, gyümölcsök, állati termékek, halászat), amelyek versenyképesek az importtal, sőt fokozott lehetőség van exportjukra. És ami az egész kínai társadalom szempontjából talán a legfontosabb: a kormányzati szándék és felelősség kinyilvánítása egy új gazdaságpolitikai paradigma megvalósítása mellett. Ennek lényege pedig nem más, mint a kormányzat (állam) közvetlen gazdasági beavatkozásának és tevőleges részvételének feladása, és átalakítása egy indirekt szabályozó szereppé. Egy ilyen irányú átalakulással Kína nagy eséllyel indulhat el előnyeinek maximális kihasználása és hátrányt jelentő költségeinek minimalizálása irányába, amelynek eredményeként a XXI. századi világgazdaság egyik motorjává válhat.

Teljes cikk