A közfoglalkoztatás tapasztalatai és eredményei két észak-alföldi városban

Szabó Andrea

Kulcsszavak: állami beavatkozás, közfoglalkoztatás, önkormányzat, szervezés, reintegráció

Az elmúlt két évtized alatt az aktív korú, tartósan munkanélküli személyek megsegítésére a különböző kormányok egyaránt a közfoglalkoztatási programokat támogatták, amelyeket döntően a helyi önkormányzatok szerveztek meg. A szakértők szerint az eltérő érdekek mentén kiépült másodlagos munkaerőpiac többnyire a célcsoport ellátórendszerben történő cirkulációs mozgatását segíti elő, tehát a reintegráció helyett konzerválhatja a meglévő társadalmi és gazdasági problémákat. Az eddigi makroszintű hatásvizsgálatok szerint a programok alacsony reintegrációs hatásúak. Jelen kutatómunka célja az volt, hogy jól szervezett, konkrét programok esetén magasabb kimenetet tárjak fel. Ehhez két észak-alföldi város, Debrecen és Hajdúböszörmény programszervezési és kiközvetítési gyakorlatát (menedzsment) elemeztem, továbbá a résztvevők munkaerő-piaci helyzetét követtem nyomon. Új módszertani megközelítéssel, a longitudinális panelvizsgálat alkalmazásával, a debreceni programok eredménye szerint az egykori résztvevőknek 22,06%-a, a hajdúböszörményi esetén 19,37%-a rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal. Az elhelyezkedés egyik kulcsfontosságú változójának tekinthető a végzettség, amit a jó közepes (r = –0,578) korrelációs együttható értéke is alátámasztott. Megállapítható, hogy a reintegráció endogén tényezői, mint a menedzsment, a programszervezés és a célzott kiközvetítés gyakorlata vagy a piacképes szakismeret átadása mérvadó, érvényesült a „megfelelő helyen és időben a megfelelő ember” elve. A mindenkori gazdaság helyzete exogén tényezőként jelentkezett. A hajdúböszörményi vizsgálatnál felmértem a megkérdezettek mezőgazdasági kapcsolódását is. Habár a mintába kerültek 85%-a rendelkezett termelésre alkalmas saját kerttel, csak 39,1%-uk gazdálkodott benne, és döntően önellátási célból.

Teljes cikk